Piton irodája

Sara halkan bekopog az iroda ajtaján, s várja, hogy bebocsátást nyerjen.

-Szabad-kiállt ki Piton hűvös hangján

- Szia - nyit be Sara csöndesen, és miután becsukóditt mögötte az ajtó, nyugodt léptekkel indult el nevelőapja felé. - Beszélhetnénk egy kicsit?

-Szia, mondjad csak-mondja felnézve a dolgozatokból amit javít

- A griffendélesekről lenne szó - kezdte nyugodt hangon Sara, miközben megállt apja asztala előtt. - És nem csak erről, de a többi házról is. Szeretném, ha megpróbálnál kicsit igazságosabb lenni velük. Az például, hogy Neville Longbottom halálfélelemmel megy be minden egyes bájitaltan órára, szerintem túlzás. Már nem vagy halálfaló, se kém, most már igazán lehetnél igazságos velük is.

-Lehetnék, de nem akarok és erről nem fogok veled vitatkozni -Piton csak ennyit felelt.

- Akkor velem sem kéne igazságosnak, meg rendesnek lenned, hisz én is csak egy griffendéles vagyok - mondta szomorú arccal Sara.

-TE más vagy, te a lányom vagy.

- Igaz, de ők meg a lányod évfolyam- és osztálytársai. Talán már a barátai is néhányan. Legalább megpróbálhatnád. Nem azt mondom, hogy mindet szeretni kell, csak... légy kicsit igazságosabb. Csak annyira, hogy ne utáljanak... egyikünket se.

- Nem fogok megváltozni.

- Nem is azt kérem, hogy változz át, hanem azt, hogy változz vissza. Velem normálisan bántál, és szigorú voltál ugyan, de nem voltál igazságtalan, meg gonosz. Nem értem, miért nem lehet ezt az arcodat picit nekik is megmutatni. Jó ember vagy, és nem értem, miért titkolod...

- Ne viccelj már! Úgy nem lehet tanítani..

- Pedig varázslógenerációk tucatjai végezték el úgy a tanulmányaikat sikeresen, hogy közben nem voltak halálra rémítve. És már neked sem kell színészkedned, nem értem, mire jó a színjáték. - Sara kérdő tekintettel nézett az apjára, miközben széttárta a karjait.

- Ez az én dolgom

- Igen, a tiéd, de ezzel az én életemet is befolyásolod. - Sara keserű, kérlelő pillantást vet az apjára.

- Ugyanmár! Van egyéb dolog is amit meg akarsz beszélni?

- Nem, mást nem akartam, csak hogy az apám kicsit jobban foglalkozzon velem, mint a saját tekintélyével. Már megyek is. - Azzal Sara el is indult az ajtó felé. A keze már a kilincsen volt...

- Nem fontosabb csak ebből nem engedhetek.

- Miért nem? - kérdezte keserűen Sara, még mindig háttal az apjának.

-Már elmondta.

- Hát nekem az a válasz nem tetszik. Nem értem. És rosszulesik, hogy még annyit se vagy hajlandó megtenni értem, hogy nem gyűlölsz mindenkit ennyire látványosan. - Sara lendületesen kinyitotta az ajtót, és fél lábbal máris a küszöbön túl volt.

- H a annyira ki akarsz menni akkor szia..

- Épp ez az, apa, én nem akarok, TE akarod. - Sara sírós hangon beszél, miközben visszapillant a válla felett az apjára. - Te vagy a szülő, nem neked kéne felnőttként viselkedned, támogatnod engem? Miért van ez a nagy makacsság a témát illetően? Miért nem akarsz, csak egy picit engedni?

- Mert az aláásná a tekintélyem